..."Pedig együtt fociztunk..."

 

***   ***

Történetem színhelye egy eldugott falucska, valahol  Magyarországon..Ennek faluszéli, ámde vonzó és romantikus utcácskájában lakott a sztori egyik főszereplője...nevezzük Józsinak. A másik főhős nem lakott állandóan a bájosan dimbes-dombos településen, csupán pihenésül vásárolt egy kedélyesen parasztos házat egy másik ugyancsak relaxálni járó vendéglakos nádfedelese mellett. Vele szemben éldegélt kettecskén feleségével Józsi, egy szüleiktől örökölt kis házban, amely elé a gondos ősök szép, sorjában örökzöldeket ültettek... Nos az évtizedek során mit is tehettek mást a boldogtalan zöldek, mint jó nagyra nőttek. Beárnyékolva evvel az amugy is apró ablakos, északi fekvésű házikó nappali szobáját, meg az a ház elejét.... Telt múlt az idő...Józsi és főleg felesége, mind jobban haragudtak az egyre nagyobb borultságot okozó terebélyes fákra. Akkortájt mi szintén eme utca lakói voltunk, nem egyszer álltunk meg néhány szóra hazafelé menet Józsiékkal. Ilyenkor néha szóba került a penészedő falak problémája, a vakoskodás...szóval az ablak előtti fák. Egy ilyen alkalommal kérdeztem meg, hogy miért nem vágják ki, vagy legalább ritkítják meg a sok gondot okozó növényzetet? Hát....nem is tudom...kezdte Józsi...tudjátok szembe XY-ék járnak és mindig odaállnak a mi házunk elé...mert ott nagy az árnyék...Szóval az autó miatt? -kérdeztem ...Valahogy így...vakarta meg fejét Józsi és nem túl határozott szemmel nézett ránk..

Egyszer aztán egy hétvégén fűrészelés harsány hangjaira ébredtünk...Hamarosan láttuk a merész elhatározás eredményét. Józsiék kivágtak három öles fát...Szabaddá vált a fény útja az öreg ház apró ablakain keresztül az idáig félhomályba borult szobára...A ház újra látott... Na végre ...lélegeztünk fel - gondoltuk - Józsiékkal együtt.

De az élet nem ilyen egyszerű...Na...ezzel sem mondtam semmi újat...

Nem sokkal később házunk előtt összefutottunk Józsival és mosolyogva érdeklődtünk a fakivágás kellemes következményei felöl. Savanyú, mondhatnám elkeseredett arccal intett le bennünket....Ne is mondjátok...fújt egy nagyot, majd megtámaszkodva a kerítésünkbe, kezdte: Tudjátok, kicsit tartottunk a szemközti XY-miatt...hiszen ismeritek..nem akárki...Szóval a kivágás utáni hétvégén lejöttek a feleségével...Nem is beszéltek velünk egy szót sem...De hétfőn a hivatali küldönc az önkormányzattól egy levelet hozott nekünk....Az állt benne, hogy a zöldterület károsítása miatt ...Ft büntetésben részesítenek bennünket...Aláirás XY polgármester...Nem hittem a szememnek....Micsoda? A Pista? Akivel egyidős vagyok? Egy osztályban koptattuk a padot az általánosban! A szüleink is jóban voltak!  Elmentem hozzá...Ő pedig egészen hivatalos arccal közölte, hogy muszáj volt a bejelentés miatt eljárni...Igy mondta: ELJÁRNI !! A vendégek érezzék magukat jól nálunk...A szemközt lakó érvei igaznak bizonyultak...Hű a mindenit az autó fényezését féltő felfuvalkodott köcsögjének! Mi már évek óta vakoskodtunk? Az nem zavarta? Ők meg nem voltak hajlandók kinyitni a kapujukat és beállni a gondosan elvadultra nyírt kertjükbe? Mer' az olyan "vidéki! Meg romantikus!

Na és? Mi lett? - kérdeztem...Kifizetted?



Hát...mit tehettem volna...a törvény ugyebár...Itt megcsóválta a fejét Józsi...  -Pedig mi még együtt fociztunk a Pistával...együtt is fociztunk....bólintott, majd hazaballagott a bunkó természetpusztító..

 

 

A történet nem éppen napjainkban esett meg...Úgy 15 éve. Remélem avittá vált